Alkalmazotti létből vállalkozás — az első lépések és a legnehezebb döntések

Az alkalmazotti létből vállalkozóvá válni nem egyetlen döntés, hanem egy folyamat. Sokáig én sem gondoltam, hogy egyszer saját vállalkozást indítok. Biztos állásom volt, vezetői pozícióval és kiszámítható jövedelemmel — mégis egyre többször foglalkoztatott a kérdés: mi történne, ha a rendszeren kívül próbálnám ki magam?

Amikor kívülről minden rendben volt

Elképesztően szerencsésnek mondhatom magam, mert 2021-ben, a járvány legsűrűbb időszakában kaptam egy nagyszerű lehetőséget Svájc negyedik legnagyobb logisztikai cégénél , ahol két évvel később operatív vezetőként és igazgatósági tagként erősítettem a cég mindennapjait.

Nem rendelkeztem semmiféle logisztikai tapasztalattal, kereskedelem-marketing szakon végeztem, emelett pedig már akkor folyékonyan beszéltem németül és angolul. Ezeket kemény munkával, alázattal és kitartással párosítva eljutottam oda, hogy volt egy kis csapatom, ahol az embereket én választottam ki és kérdések ezrei futottak át rajtam nap mint nap.

Élveztem, hogy végre hozzám fordulnak a végső megoldásért, és felelőséggel tartoztam a csapatomért és a kezünkből kiadott munkáért. A hozzám közel álló emberek (illetve én is) azt érezték, hogy megérkeztem.

Ennél azért picit árnyaltabb volt a történet.

Utólag látom, mennyire sok szervezési és kommunikációs feladat futott át rajtam nap mint nap. Akkor még nem tudtam, de ma már látom: pontosan ezekben a feladatokban segítem a kis,- és középvállalkozókat a mindennapi működésben.

A középvezetői lét láthatatlan terhei

A pozíció nevében is benne van, –középen– voltam. Nekem is volt egy főnököm, akinek szintén volt egy főnöke…és így tovább. Azt gondolom, senkinek nem kell bemutatni a „multi-rendszert”. Ha a csapatomban egy munkatársam hibát vétett azért nekem, utána a főnökömnek kellett felelősséget vállalnia. A logisztikában munkamennyiség szempontjából időszakok vannak. Van amikor sok munka van, csúcsidőben (2-3-4 hónap) pedig rengeteg.

Mondanom sem kell, hogy mindenkinek szépen gyűlik a túlóra, az energia és a türelem a másik oldalon fogy, tehát sokkal több hiba keletkezik. Volt olyan délután a munkahelyemen, amikor a fejemen volt a füles Teams-en beszéltem az ügyféllel, a céges telefonom a másik fülemen, ahol beszéltem a sofőrrel, mellettem pedig a munkatársaim sorakoztak a megválaszolandó a kérdésekkel.

Az én vezetői stílusomban első számú szempont, hogy a csapatom szívesen jöjjön be dolgozni minden nap. A hétből 5 napon, sok munka esetén 8 órát, rengeteg munka esetén 10-11 órát töltünk a munkahelyünkön, ahol feladatokat kell megoldanunk együtt. Kiemelten fontos, hogy hogyan érezzük magunkat.

Viszont a vezetőt csak nagyon ritkán szokták megkérdezni, hogy ő hogyan bírja. „Egy ilyen időszak lemegy, oké egy hétig picit többet alszik hétvégén, majd kiheveri, meg egyébként is ezért kap több fizetést nem?

A pont, amikor már nem a munka fárasztott el, hanem az állandó készenlét

A valóságban nem így működik, hogy hazamegyek és kicsit többet alszom. Általában otthon is, hétvégén is, szabadság alatt is a munkán, a csapatomon, a főnökömön, az e-maileken és az ügyfeleken gondolkoztam.

Azt éreztem, hogy nincsen vége egy napnak. Ezzel keltem, ezzel feküdtem. Olyannyira, hogy amikor egy egészségügyi problémával otthon kellett maradnom, megkértem az egyik munkatársamat, hogy hozza el nekem a céges laptopot, nehogy már unatkozzak! Vagy amikor egy pár nap home office-ba kényszerültünk egy koronás megbetegedés miatt, még örültem is, hogy hamarabb le tudok ülni dolgozni, és akár este 8-ig is válaszolhatok az e-mailekre, mert simán belefér.

Akkor tapasztaltam meg igazán, mennyire gyorsan be tudja az embert szippantani a munka:

-„Oké, még erre az e-mailre válaszolok.”

-„jajj elfelejtettem, hogy kedden meeting van, még a prezentációt finomítom kicsit”

-csörög a telefon-ügyfél reklamáció

és ez a lista soha nem ér véget.

Miért nem mertem sokáig váltani?

Annak ellenére, hogy sikerült oda eljutnom, ahová tini korom óta vágytam, egyre gyakrabban foglalkoztatott a gondolat, vajon mire lennék képes a „rendszeren kívül”.

Sokat ötleteltem magamban:

• Szeretem a marketinget és a kreatív feladatokat
• ugyanakkor fontos számomra a rendszer és az átláthatóság is. erős vagyok kommunikációban, könnyen mennek a nyelvek,
• sok tapasztalatom van panaszkezelésben és kapcsolatépítésben.

Mégis volt bennem egy ellentmondás: miközben mások problémáit magabiztosan kezeltem, saját magamat és a tudásomat nehezebben mutattam meg. A vállalkozás ugyanis láthatóságot jelent. Kapcsolatokat kell építeni ismeretlenekkel, rendezvényekre menni, közösséget keresni — és közben nincs ott a hónap végi biztos fizetés.

Alkalmazottként lehetnek nehéz napok, egy kellemetlen kolléga vagy egy szigorúbb vezető, mégis tudjuk, hogy a fizetés megérkezik a számlára. Ez biztonságot és kiszámíthatóságot ad.

Később értettem meg igazán, hogy amit én középvezetőként éltem meg — hogy minden rajtam fut át, minden kérdés nálam landol — azt sok vállalkozó nap mint nap egyedül viszi. Nem feltétlenül a feladatok mennyisége fárasztja el őket, hanem az állandó megszakítás és készenlét.

Az első jel, hogy mégis meg kell próbálnom

13 év külföldön eltöltött idő után úgy döntöttem szeretnék visszatérni a gyökereimhez.

Hiányzott a környezetem, a családom, a barátaim, a magyar nyelv. 22 voltam, amikor először elhagytam hosszabb időre Magyarországot. Tizenhárom év hosszú idő, mégis olyan mintha egy szempillantás alatt eltelt volna.

Rengeteg embert, különböző kulturális háttérrel ismertem meg, mind a privát, -mind a szakmai életből. Azt állapítottam meg, hogy sokaknak gondot okoz rendszerben gondolkozni. Nekem pedig ez az alap működésem, általában mindig az összképet nézem.

Egyik este lefekvés előtt, az egyik social media felületen szembejött velem egy hirdetés. Virtuális asszisztens-t keresek. Felcsillant a szemem, ahogyan megláttam, hogy milyen feladatokban kér a vállalkozó külsős támogatást. Annyira fellelkesültem, mert megérkezett az a bizonyos „WOW élmény”. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy találtam valamit, amit magaménak érzek és meg tudom csinálni!

Rájöttem, hogy a virtuális asszisztencia valójában vállalkozói támogatás több oldalról, mint például: a háttérben futó adminisztráció és kommunikáció átvétele, amely lehetővé teszi az ügyfélszolgálat kiszervezését és a napi működés tehermentesítését.

Mit tanultam az alkalmazotti évekből, amit ma is használok az ügyfeleimnél?

Amit ezekből az évekből igazán magammal hoztam, az nem egy konkrét módszer vagy eszköz, hanem egy szemlélet. Ma már virtuális asszisztensként is ugyanúgy gondolkodom, mint régen beosztottként: nem teendőket látok, hanem a mögöttük lévő folyamatokat és embereket. Az adminisztráció és a vállalkozói kommunikáció kezelésében támogatom azokat, akiknek a mindennapi működés mellett már nehéz mindenre egyformán figyelni.

Egy elmaradt válasz, egy félreérthető mondat vagy egy át nem adott információ sokszor nem csak plusz feladatot jelent, hanem feszültséget és bizonytalanságot is.

Sok vállalkozásnál nem a munka mennyisége a legnagyobb teher, hanem a folyamatos megszakítás. E-mailek, üzenetek, apró egyeztetések és utánajárások — külön-külön egyik sem nagy dolog, együtt mégis elviszik a figyelmet attól, amiért a vállalkozás létrejött.

Ebben tudok segítséget nyújtani. Átveszem azokat a háttérben futó teendőket és kapcsolattartást, amelyek állandó jelenlétet igényelnek, de nem feltétlenül a vállalkozó személyes figyelmét.

Az alkalmazotti létből vállalkozóvá válni nem egyik napról a másikra történik. Először csak egy gondolat, majd egy felismerés, végül egy döntés. A bizonytalanság természetes része a folyamatnak, de a tapasztalatok később a vállalkozás egyik legnagyobb erőforrásává válnak.

Egy rövid beszélgetés alatt általában gyorsan kiderül, miben tudok segíteni. A közös munka elején szokott először feltűnni, hogy kevesebb folyamat szakad meg nap közben, és átláthatóbbá válik a napi működés.

Lehet, hogy nem vállalkozást szeretnél építeni — csak végre fellélegezni a napi működésben.

Ha úgy érzed, nálad is inkább a sok apró megszakítás fáraszt el, nem maga a munka, akkor írj nyugodtan, megnézzük neked miben tudok segíteni.